|
Letölthető
videoklip
(részlet
a Kállai Kettősből).
Jobb egérgombbal
klikkelve
lehet lementeni
a számítógépre
(4 MB).
A Bodó Band által játszott két legismertebb dal története a következő:
Szól a kakas már...
A világszerte ismert legenda szerint ez a dal Taub Eizik Izsák nagykállói rabbi nevéhez fűződik. Hogy pontosan milyen szerepet is töltött be a dal megszületésében, azt homály fedi, az erről szóló legendák ugyanis ellentmondanak egymásnak. Bizonyos források szerint ő gyűjtötte a falusiaktól a Szól a kakas már dallamát és szövegét, mások szerint ő írta, megint mások szerint kedvenc nótája volt és a meghonosításában segédkezett. Akármi is legyen a valóság, a Szól a kakas már a zsidó és klezmer muzsikusok egyik kedvelt dallamává vált.
Taub Eizik Izsák a vármegye főrabbija lett, miután a tehetséges fiú visszatért Morvaország fővárosából, ahol a rabbiképzőt látogatta. 40 évig tartó nagykállói szolgálata alatt a békés egymás mellett élésre tanított, bevezette a magyar igehirdetést, közadakozásból iskolát, kórházat és zsinagógát alapított. Hatalmas tisztelet övezte már életében is, mert sokan csodatévő energiát tulajdonítottak neki. Õt tartják a haszidizmus (ortodox zsidó vallási irányzat) magyarországi alapítójának. 70 évesen, 1821 március 11-én halt meg. Halálának évfordulóján - Ádár hó 7-én - a mai napig sokan keresik fel a nagykállói zsidótemetőben lévő sírját (Patrick a kriptában).
A dal szövege így szól:
|
Szól a kakas már, majd megvirrad már, Zöld erdőben, sík mezőben, sétál egy madár. |
Várj, madár, várj, Te csak mindig várj, Ha az Isten neked rendelt Tied leszek már. |
|
Micsoda madár, micsoda madár! Kék a lába, zöld a szárnya, engem oda vár. |
Szól a kakas már, majd megvirrad már, Adoneynu r'ey v'onyeynu, Miért nincs az már? |
Kállai Kettős
A legenda szerint a Kállai Kettős tánca a török időkből származik, amikor Kállónak még volt vára.
A végvárakban lakó őrség pajkos szórakozásai közé tartozott, hogy az elfogott török foglyokat párosával egymáshoz kötözték, és a hol lassú, hol gyors dallamra táncra kényszerítették. Innen származhat a "majd eljáratom én vele a kállai kettőst” szólás. Mások szerint a nagykállói vármegyeháza börtönében találták ki a kínzók: a pincék alatt volt egy aprócska cella, amelynek padlózata hegyes vaskockákkal volt kirakva és amelyben se leülni, se felállni nem lehetett. A bezárt foglyoknak (állítólag a földesúr fellázadt jobbágyainak) váltogatniuk kellett a lábaikat, mintha tüzes táncot ropnának.
A Kállai Kettős táncáról szóló első említés 1674-ből való, 1736-ben diákdalként aposztrofálták, majd Arany János verseli meg az „Öldöklő Angyal” cimű balladájában. Kodály Zoltán 1926-ban jegyezte le a dallamokat, 1933-ban pedig Lajtha László készített hangfelvételt Nagykállóban. Kodály megjegyezte, hogy csodálkozására a dallamokat csak a tánccal együtt tudták előadni a falusiak, és ezért azt táncos szakembernek is meg kellene néznie. Kodály e két felvétel alapján írta meg a Kállai Kettőst vegyeskarra és népizenekarra 1951-ben, amely Rábai Miklós koreográfiájával bejárta a világot. A híressé vált dallamok fennmaradt szövegvariációi a féltékeny ifjú és a csalfa kedves közötti érzelmhullámzásokat karakterizálják, a busongás és a csúfolódás változó hangulatait:
|
Felülről fúj az őszi szél, Zörög a fán a falevél. Ugyan babám, hová lettél? Már két este el nem jöttél. |
Nem vagyok én senkinek se adósa, adósa Él még az én feleségem édesanyja édesapja, meg annak az anyósa, apósa, Eb fél, kutya fél, míg a ipam, napam él... Eb fél, kutya fél, míg a ipam, napam él...
|
|
Már két este el nem jöttél, Talán a verembe estél? Nem estem én a verembe. Véled estem szerelembe. |
Mindkét dal szerepel Túl a vízen... címû lemezünkön, amely megrendelhető 20 dollár fejében (postaköltséggel együtt) a bodoband@bigfoot.com címen.
| Home || Banda || Galéria || Koncertek || Dalok || Plusz || Kapcsolat |
